Szirénazúgás, ajtócsapkodás és kínai kaja. Alig múlt el 18 éves, de profilját már több mint hétezren követik a soundcloud nevű zenei közösségi oldalon. RobotDeck ajánlásaként glxy, azaz Rubóczki Bálint otthonába látogattam, aki mindössze egy éve kezdte el gyártani a jobbnál jobb beateket. Ha éppen nem alkot, akkor az egyetemen anglisztikát tanul. De természetesen most nem a vizsgaidőszakáról beszélgettünk.
Fotó: Fülöp Dániel
Mint az előző interjúból kiderült, itthon még nem annyira ismert a cloud műfaja. Hogyan bukkantál rá erre az irányzatra?
Három-négy éve kezdtem el ismerkedni a cloud trap-pel, és minél többet hallgattam, annál inkább élt bennem a vágy, hogy jó lenne kipróbálnom magamat a zenekészítésben. Bevallom, eleinte nagyon béna dolgokat csináltam; de örülök, hogy teljesen autodidakta módon – nem az interneten fellelhető tutoliarok révén – tanultam meg beateket készíteni.
Ahhoz képest, hogy még csak egy éve kezdted a zenélést, már több ezer követője van a soundcloud profilodnak. Hogyan viszonyulsz ehhez a sikerhez?
Egyfelől nagyon örülök neki, másrészről meglepőnek is hat, mivel nem tudni, hogy kik ezek az emberek és egyáltalán hogyan kerültek oda (nevet). Az első számom, ami nagyobb sikert ért el, az a Chinese food takeaway volt, amit eddig több mint 75 ezren hallgattak meg. Azt akkoriban írtam, amikor nagyon sok kínai kaját ettem – ennek hatására alakult ki a szám. A glxy mellett egyébként van egy másik projektem is, ez a Shell Sport, amit egy Amerikában élő barátommal, Adriannal hoztam létre, aki a soundcloudon Prayer néven munkálkodik. Ugyan már az elején is mindketten tudtuk a másikról, hogy zenéléssel foglalkozunk, de a twitteren mégis először GTA ügyben kezdtünk el beszélgetni. Aztán összehaverkodtunk, és így kezdtünk el együtt zenéket készíteni. A skype-on keresztül készítjük a beateket – egyikünk elkezdi, a másikunk folytatja, egészen addig, míg végül össze nem állnak.
Ugyan tíz év van köztünk, és lehet, ezért is furcsa nekem, hogy barátként tekintesz a zenésztársadra, miközben még nem is találkoztál vele személyesen. Nem igénylitek a világhálón kívüli találkozásokat is?
Adriannal már másfél éve ismerjük egymást, és ahogyan neten keresztül dolgozni is tudunk, ugyanúgy tudunk minden nap beszélgetni is. Persze király dolog lenne együtt elmenni valahova, de jelen pillanatban ezt nem tudjuk megtenni. De elvileg nyáron jön Magyarországra, és akkor talán még egy közös fellépést is össze tudunk majd hozni. Egyébként van olyan barátom is, akivel már három éve ismerjük egymást, és még mindig nem láttuk egymást a neten kívül.
Fotó: Fülöp Dániel
Hogyan írnád körül a zenédet annak, aki még nem hallott rólad?
Elég sok fajtája van a cloud trapnak. A saját, glxy nevű projektem stílusát inkább future garage-nak mondanám, a Shell Sport az a cloud, viszont mi a műfajon belül is inkább egy absztrakt hangot képviselünk. Szokatlan melódiákat igyekszünk becsempészni a zenénkbe, így próbálunk másként hangzani, mint a többiek. A legutóbbi glxy EP-m színtiszta garage zene, cloud trap beateket már jó ideje nem csináltam.
Nem tudom elképzelni magamat, például gitárosként, mert koncert közben biztosan zavarna, ha egyszer-egyszer félre fognék valamit. Azért szeretek inkább itthon komponálni a szobámban, mert akkor mindent tökéletesre gyúrhatok.
Magyarországon egyelőre kevésbé ismert a cloud trap, mesélj egy kicsit erről a szcénáról!
Valóban kevesen vagyunk, akik itthon ezt a zenét játsszuk, ezért igyekszünk minél jobban összetartani. Van egy buli sorozatunk, az ELEVATED, ahol közösen zenélgetünk, a következő, BEATSIMOGATÓ bulink február 25-én lesz a Müsziben. Nagy célunk, hogy minél szélesebb körben elterjedjen ez a számunkra kedves műfaj.
Nem csak a cloud trap számít hazánkban fiatalnak, hanem te magad is az vagy. Hogy érzed magad ebben a zenei közegben?
Meglep, hogy köztük vagyok ennyi idősen, és hogy felléphetek velük. Kicsit furcsán is érzem magam, egy picit olyan, mintha fiatalkorom miatt nem is illenék oda. Persze a többiek biztosan nem így állnak hozzá, csak számomra tűnik úgy.
Mennyiben inspiratív számodra Pesten élni?
Egy Nyíregyháza melletti kis faluból, Napkorról származom, ami tulajdonképpen a semmi közepén van. Pont egy éve költöztem fel Budapestre, és ez sokkal inspiratívabb környezet számomra, mint Napkor. Otthon egyáltalán nem jártam el esténként sehova, sőt még Nyíregyházára se nagyon mentem el bulizni, mert nem volt olyan klub, ahol a stílusomhoz illő zenéket játszottak volna. Ezzel szemben Pesten rengeteg olyan rendezvény van, ahova el tudok menni.
Mit szólnak a biztiőrök, mikor látják, hogy fellépésre igyekszel?
Legelőször csak néztek, hogy most én akkor ki vagyok, és hova megyek? De aztán mondtam, hogy fellépni jövök. Erre meghúzták a vállukat és mondták, hogy hát jó… oké… (nevet)
A családod mit szól hozzá, hogy ilyen zenékben utazol?
A szüleim mindenben támogatnak, persze fontosnak tartják, hogy elvégezzem az egyetemet.
Amikor nagyapám meghallgatta a zenémet, a végén csak ennyit mondott: „nem tudom, hogy ezen mit szeretnek az emberek, de ha szeretik, és pénzt is tudsz vele keresni,akkor csináljad!” (nevet)
A szomszédok hogy bírják a kiképzést a házon belül?
Általában napközben nincs itthon senki, csak a legeslegalsó szinten egy öregúr, akinek van egy rádiója, amit állandóan bömböltet. Legtöbbször még hangosabban is, mint ahogyan én szoktam zenélni. Ilyenkor egymás ellen harcolunk. (nevet)
RobotDecktől tudom, hogy egy iPhone fülhallgatóval dolgozol, ennyi az összes felszerelésed.
A fülhallgatómon kívül tényleg nincsen semmi extra cuccom, kivéve ez a hangfal, ami még suli bulikból maradt vissza. Nem használok szemplereket sem, csupán hangokat játszok fel. Néha előveszem a telefonomat és felveszek különböző hangokat, például ajtócsapkodást. Legutóbb például egy játék xilofon hangját rögzítettem.
Fotó: Fülöp Dániel
*
Most pedig, rajtad a világ szeme, Bálint. Kérlek, nevezd meg a következő szinténzenészt.
Sági Viktorra gondoltam, aki amellett, hogy az Amoeba gitárosa, a már említett ELEVATED kollektívának is a feje. Azért is lenne jó, ha vele készítenél interjút, mert amikor elkezdtem zenélni, ő figyelt fel rám először, és ő hívott el fellépni még tavaly májusban, a 18. születésnapomon. Az is szimpatikus Viktorban, hogy az elektronikus zenéjébe is beleviszi a funkos elemeket; ezzel együtt olyan kaliberű zenész, aki sokkal több figyelmet érdemelne.
Szöveg: Tompos Vince
Utolsó kommentek