Sok minden miatt szeretem ezt a blogot, de közülük a kiszámíthatatlansága az egyik legfőbb ok. Sosem tudod, ki lesz a következő szerencsés… Legutóbb Kispestre látogattunk Danival, hogy felkeressük a Tink Misi által javasolt RobotDeck alkotóműhelyét. Miután sikeresen megkerültük a fél városrészt, kilyukadtunk Dexinél, aki készséggel bevezetett minket házi stúdiójába.

szintenzenesz szintenzenesz

Fotó: Fülöp Dániel

Hogyan írnád körül a cloud rap műfaját?

A cloud rap esetében hip-hop alapokon nyugvó, atmoszferikus, visszhangos zenéről beszélünk. Úgy tudom, itthon egyelőre csak én mozgok ebben a műfajban, nem találtam mást eddig sajnos. Nem tudom miért, de Magyarországon nagy távolságtartással kezelnek mindent, ami új. Már régebben is szerettem az ilyen chillesebb beütésű rap cuccokat, de amúgy az akusztikus indie zenétől a wonkie-in át a grindcore-ig mindent meghallgatok. Nagy célom, hogy itthon is szintet lépjen a cloud rap műfaj ismertsége. 

Ahogy utánanéztem a műfajnak, könnyedén rájöttem, hogy alapvetően rétegzenével van dolgom. Te hogyan találtál rá erre a műfajra?

Mindig is érdekelt a zenekészítés, de a ZöldRobotMajommal kezdődött minden, még 2004-ben. Először Gríín hozott nekem egy programot, azon kezdtem el az egészet. Tudtam, hogy ha valaha valakivel zenét készítek, az majd csakis ő lesz, mert nagyon egyedinek tartottam azt, amit csinál. 2001-ben ismertük meg egymást, és rá pár évre már gyártottam is neki az alapokat. Életem első zenéjét egy corn flakes-hez járó zenekészítő programon készítettem – emlékszem, egy hónapig tartott ez a folyamat. A szólóprojektembe két éve kezdtem bele, ami úgy indult, hogy elkezdtem éneklős angol nyelvű remixeket készíteni. Ezek a számok is minimum egy hónapig készülnek, hiszen minden apró kis részlettel alaposan foglalkozom. Aztán jött a soundcloud – ott találtam rá először a jó kis magyar cuccokra.

szintenzenesz szintenzenesz

Fotó: Fülöp Dániel

Ebben a szobában gyártom a beateket, a mastert is itt csinálom, és a felvételek nagy része is itt készül. Miután elkészülök a beatekkel, áthívom az arcokat, akik szimpatikusak nekem és tudom, hogy vevők arra a fajta cuccra, amit én nyomatok, és együtt kiválasztjuk a zenéket. Minden nap nézem az újdonságokat, Tinkkel is a soundcloud-on ismertük meg egymást. Örültem, hogy rájuk leltem, tetszett, hogy náluk nem a szokásos sírásrívás ment, meg a keménykedés, hanem egy kis laza cucc volt.

Ezelőtt még soha nem hallgattam cloudot, most egy kicsit belekóstolhattam, hogy miről is van itten szó.  Beszélgetés közben pedig előkerült egy kis sóskafőzelék is, amit tükörtojással egyetemben tálalt nekünk Dexy barátnője…

Mindegyik zenészedet a soundcloudon keresed?

Nem, néhányukat facebookon találtam meg. De olyan is volt, hogy engem kerestek meg azzal, hogy szeretnének velem dolgozni.  Én pedig bármit szívesen meghallgatok, mert minden érdekel.

A rockzenében a punk számít lázadónak, a rappen belül ennek a cloud a párja?

Ezt hadd ne én mondjam meg! Én amúgy lázadó vagyok és a ZöldRobotMajom is mindenképpen annak számít. Egyébként Gríínnel kitaláltunk egy újabb hülyeséget, de ez most még egy szűz-forró cucc. De neked elárulom: nemsokára Rainbowboys néven fogunk nyomulni és erotikus-popot fogunk játszani! Eddig ilyen számcímeink vannak: Érzelmek, Négy səgg, Superszexy, Eminencia.

szintenzenesz szintenzenesz

Fotó: Fülöp Dániel

Tanultad a zenekészítést, vagy autodidakta módon sajátítottad el a komponálást?

Szerintem egyáltalán nem tudok zenét csinálni, csak a többiek mondják azt, hogy igen… Imádom a zenét, ennyi az egész! Mindössze csak addig csinálom, amíg nem lesz olyan, hogy tetsszen. Régen festettem, akkor az adott hasonló jó érzést, viszont ezzel meg az volt a baj, hogy minél többet zenéltem, annál kevesebbet festettem. Most már jó rég óta csak zenéket készítek. Van, amikor fél óra alatt összehozok egy jó alapot, de van olyan is, amikor három napig agyalok valamin és csak fogom a fejem… Minél több zenét csinál az ember, annál könnyebben meg tudja állapítani, mi jó, és mi nem. Nagyon fontosak azok a külső emberek, akiknek megmutogatom a zenéket. Ma már egyre több zenész barátom is van, ők is jókat szoktak hozzászólni a dolgaimhoz. Meg kell mutatni másnak is, és ha azt mondják, hogy szar, akkor azt el kell hinni.

Sokan azt hiszik, hogy én ilyen kis eminens darkos gyerek vagyok. Közben nagyon nem, életvidám macska vagyok, számomra ezek a zenék tök vidámak!

Sokat gondolkodtam azon, hogy miből lehet tudni, hogy elkészült, befejezett egy mű és már nem kell sem elvenni, sem hozzáadni belőle. Te hogyan vélekedsz erről?

Ez jó kérdés. Nincsen tökéletes alkotás; érezni kell, mikor kell abbahagyni. Egyszer le kell tenni a pontot és megálljt kell parancsolni magadnak.

Évekig éltél kint Amerikában, ott milyen hatások értek?

Mielőtt kimentem Amerikába, a Havanna lakótelepen nevelkedtem, ami ugye elég gettó fos, de én azt is élveztem. Ismerek még onnan arcokat, akiket, amikor néha-néha elhívok a városba, általában ilyen és ehhez hasonló válaszokat kapok: „Mi? Hü-hü-hü hülye vagy? A városba? Öreg vagyok én már ehhez!” És ezek a gyerekek fiatalabbak nálam! Amikor kimentünk Amerikába, Brooklynban laktunk, ahol az iskola totális game over volt... Gimi első osztályba kellett volna mennem, de visszaraktak nyolcadikba, ahol összeadni tanítottak, így csak két hónapot voltam ott. Teljesen kiégtem, inkább elmentem dolgozni. Magyarországon megszoktam a boom bap hangzást, odakint pedig egy tejesen más világ tárult elém.  Amerikában ismertem meg a trap szerkezetű cuccokat, és ezen kívül még rengeteg zenét. Odakint a legelvontabb absztrakt hip-hoptól kezdve a legpopulárisabb dolgokat hallgattam… Zeneileg nagyon finnyás voltam, meg amúgy is egyre inkább az vagyok, leszámítva hogy még a legsuttyóbb, legprimitívebb zenéket is szeretem. Amúgy szivárványlájfot élek, szeretet és békepárti vagyok!

szintenzenesz szintenzenesz

Fotó: Fülöp Dániel

Azt vallom, hogy amiben van egy kis potenciál, azt be kell fejezni, még akkor is, ha nagyon nehéz.

Régóta dolgozol a nagylemezeden, mesélnél erről egy kicsit?

Felhőgép lesz a lemez címe, és az összes olyan MC szerepelni fog rajta, akiket szeretek, leszámítva egy-két tagot, akik sajnos nem értek rá. Az volt a koncepcióm, hogy mindenki saját magát adja és ne csak felhő rap legyen rajta. Február elején fog megjelenni; még van két szám, aminek nem kaptam meg a sávjait.

Mivel foglalkozol, ha éppen nem zenélsz?

Hollandiában téglát lapátoltam és az építőiparban tevékenykedtem, Amerikában mosogattam, meg szabászaton hordtam az anyagot, itthon pedig az ipari gépészetben dolgoztam. Most meg eseti munka jelleggel adatarchiválásokat végzek. Hál’ Istennek takarékos gyerek vagyok, ezt már odakint megtanultam. A szüleim egyébként mindenben támogatnak, mert tudják, hogy most teljesen bele vagyok bolondulva a zenébe.

Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?

Mint minden zenész, én is szeretnék megélni ebből, de hát ez elég necces. Akár popzenét is csinálnék álnéven, hogy ha abból pénz lenne! Mert tudok olyat is, ha akarok! Majd a Rainbowboys erotikus popja, na az majd berobban! :D

szintenzenesz szintenzenesz

Fotó: Fülöp Dániel

*

Mint zenerajongó, kivel készítenél interjút?

Sok mindenkit szeretek, de most glxy-t ajánlom figyelmedbe. Nagy rajongója vagyok Bálintnak, akit egy kis zseninek tartok, mert a zenéit saját magának keveri egy kis bedugós iPhone fülhallgatóval. Minden, amit csinál, az olyan kis bálintkás… Rám is mondják, hogy ha lenyomok két gombot, az annyira RobotDeckes... De fogalmam sincs, hogy ez mitől lehet így. :)

Szöveg: Tompos Vince