Nem csak zenéket készít, hanem szervezőként is közreműködik a Toldiban kéthetente péntekenként megvalósuló NIGHTDRIVE bulisorozat lebonyolításában. Fiatalkora óta benne van az elektronikus zenében, szeret kísérletezni, és ahogy kiderült, szinte csak a zenéléssel foglalkozik. A Gryllus Ábris által kijelölt következő interjúalanyunkkal Nádházi Lajossal, aka A I W A-val ültünk le beszélgetni. 

Fotó: Fülöp Dániel

Úgy tudom, kezdetben nem igazán bíztad a véletlenre a szerelésedet az A I W A-s fellépéseiden…

A I W A művésznéven 2013-ban az A38-on volt az első fellépésem, és valóban, ekkor még egy fejemre húzott fehér símaszk segítségével próbáltam inkognitóban tartani magamat. Egyébként nem csak símaszkom, hanem egy teljes, egyedi outfitem is volt és körülbelül úgy nézhettem, ki mint Marty McFly a Vissza jövőbe című filmből (nevet). Abban az időben leginkább filmes inspirációi voltak a zenémnek, és igencsak megihletett például a japán nagyvárosi kultúra, és a japán filmművészet. De maga a vizualitás is nagy hatással van a zenémre. Ma is sokszor írok zenét úgy, hogy berakok egy animét, vagy valamilyen sci-fit, és a képekre próbálok hangulatokat kreálni.

Miért nem szeretted volna, hogy felismerjenek?

Mert akkor még ment a korábbi projektem, a Headshotboyz, és egyszerűen nem akartam, hogy azzal azonosítsanak. A Headshotboyz-beli alkotótársammal, Ambrózy Kristóffal teljesen más műfajú zenéket készítettünk – mintákat használtunk, amiket az A I W Á-nál már teljesen elhagytam. Amikor megismertem Kristófot, sokáig csak drum and bass-eket írtunk. Aztán úgy 2007 végén a Kollektiva bulisorozat szervezői felfedeztek minket a myspace-n keresztül, így az első fellépésünk is kollektívás szervezésű volt. Kristóffal egyébként mindig is nagyon csapongtunk a stílusok közt, talán pontosan azért, mert mind a ketten nagyon sokféle zenét szeretünk és nem igazán találtunk olyat, amit meg is tartottunk volna. Folyamatosan lassultunk zeneileg, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már future beateket nyomunk. Emiatt jelenleg szünetelünk, mert úgy éreztük, kell egy kis idő hogy eldőljön, pontosan merre menjünk tovább. 

Mikor lépett be az életedbe az elektronikus zene?

Körülbelül 13-14 éves koromban kezdtem el foglalkozni a zeneírással. Volt egy idősebb iskolatársam, akivel kezdetben főként drum and bass-eket írtunk – ez volt ugyanis az első zene, ami elért hozzánk. Aztán a haver elkezdett aktívan dídzsézni – főként a Kultiplexben játszott, a Weekend base buli sorozaton. Akkoriban engem egyáltalán nem érdekelt még a dídzsézés, csak hallgattam a zenét, és élveztem, hogy elengednek otthonról a szüleim(nevet). Ma már az AIWA mellett Lil Sagittarius néven dídzsézni is beállok a pult mögé.

Hogyan kerülsz a legmegfelelőbb alkotói állapotba?

Nincsen ilyen állapot. Olyan viszont van, hogy egyszerűen csak leülök zenét írni, minden kötöttség nélkül. Amint elkezdem a zenélést, egyből beszippant. Régebben Főként olasz trash horrorok ihlettek meg, gondolok itt például Lucio Fulci The  Beyond című filmjére, aminek Fabio Frizzi írta a zenéjét. Elsőként az ő zenéire bukkantam rá, aztán persze megnéztem a filmeket is. Fontos megemlíteni még John Carpenter Escape from New York című klasszikusát, amelynek zenéjéből annak idején mintáztam is. 

Mikor került le rólad a maszk?

Ma már nem titok, hogy az akkori imidzsem egy képzelt filmzenére épült, és ennek volt a főhőse A I W A, az általam megformált maszkos alak. Ahogyan változott a zene, és a felfogás, úgy tűnt el szép lassan ez a stílus is. Egyébként – ahogyan az várható volt – itthoni fellépéseimen többször is felismertek az álruhámban. Így a maszktól a Toldiban szabadultam meg az első fellépésem után kb. egy évvel.

Fotó: Fülöp Dániel

Mesélj még a zenédről! Mit jelent pontosan, hogy off-beat szinti ügy? 

Az A I W A-ban nem midi sávot rögzítek, hanem szintit használok, amivel általában négy loop-ot veszek fel – ezek használatától lesz egységes hangzása a beatjeimnnek. Nem takkra jönnek a hangok, ettől ez a fajta elektronikus zene sokkal inkább „élőzeneibbnek” hangzik. Amikor pedig fellépek, nem veszem fel előre a loopokat, hanem az alapomból ki van hagyva számukra hely, magyarán ott találom ki őket. Ez az improvizatív dolog határozza meg az A I W A hangzást. Ma már nem használok számítógépet zenekészítéshez, de ezt a hangzást próbáltam megtartani akkor is, amikor átálltam a mintázásról a szintire. Célom volt az is, hogy megmaradjon a torz hatás.

Három évvel ezelőtt a magyar Farbwechsel kazetta kiadónál jelent meg a bemutatkozó EP-d. Mostanában milyen megjelenéseid voltak?

Eddig válogatáslemezeken jelentek meg zenéim.  Tavaly év végén jött ki egy kazettám a videogamemusic nevű angliai kiadó gondozásában. Egyébként ez a kiadó az angol hálószoba-underground egyik éllovasának számít, szóval nagy megtiszteltetés számomra ez az egész. Idén januárban jelent meg az a remix, amit az Amoeba zenekarnak készítettem. Sági Viktor még tavaly keresett meg azzal a kéréssel, hogy készítsek egy remixet új lemezük egyik tételéből, és mivel nagyon szeretem a zenéjüket, egyből tudtam, hogy érdekes koprodukció születhet a belőle.  Hát érdekes lett (nevet). Ebben az esetben egyébként kénytelen voltam mintázni, de a remixek nyilván másként is szólnak, mint azok a cuccok, amiket kizárólag a saját eszközeimmel csinálok. 

Kanyarodjunk kicsit vissza az újra fellendülőben lévő kazettaiparhoz. Szerinted mennyire van piaca ennek a médiumnak?

Minden kazetta egy-egy önálló művészeti termék, mert a kiadó találja ki a grafikussal, hogy nézzen ki, például azt is, hogy milyen színű legyen. És annak ellenére, hogy kihalt a zenekiadás, az újabb generációk már a kezükben akarják tartani ezeket a hordozókat, számukra ez már-már egy fétis. A kazettának ráadásul még a hangzása is más, főleg, ha ezeket a zenéket mondjuk régi szintikkel csinálják, amik pedig abban az időben készültek, amikor a kazettagyártás a fénykorát élte.

Egyébként mivel foglalkozol, ha nem zenélsz?

Hála Istennek akkor is körülvesz a zene. Ambrózy Kristóffal a Toldiban megvalósuló NIGHTDRIVE sorozat csapatába tartozunk; együtt találjuk ki, kiket hívjunk el fellépni és közösen is bonyolítjuk le az eseményeket. Emiatt is sok zenét hallgatok, és aki ideillik, megpróbáljuk elcsábítani.

Fotó: Fülöp Dániel

*

Lajos, rajtad a világ szeme. Te döntöd el, kivel készüljön a következő interjú.

Szurcsik Erika művésznőre esett a választásom; egyrészt mert nagyon szeretem, amiket csinál, valamint feltűnt, hogy még nem volt női interjúalanyotok.