A stand-up jazzban utazó MÖRK zenekar két évvel ezelőtt alakult, énekese pedig az a Zentai Márk, akire leginkább a Ments meg szerelem! című, 2007-es lemeze, és azt követő szóló projektje kapcsán emlékezhet az olvasó. Ez pedig akárhogy is számoljuk, már majdnem 10 éve történt, így talán nem véletlen, hogy Márk zenei stílusa az utóbbi időszakban igencsak megváltozott. Felkerekedtem hát és meglátogattam a lakásán, ahol egy üveg rosé és egy tál pogácsa mellett az elmúlt évtized nyomába eredtünk. Az interjú nyomokban tejet, vályogházat és bazsalikomos szószt tartalmaz!
Mit szóltál hozzá, amikor felhívtalak azzal, hogy Gerendás Péter téged jelölt meg következő interjúalanyomként?
Nagyon meglepett a hír! Személyesen még nem találkoztam vele, és bevallom, hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a szituval… Talán úgy kerülhettem képbe, hogy az egyik fia, Gerendás Dani (a Biebers dobosa – a szerk.) helyettesítette az éppen nyirokmirigylázban szenvedő dobosunkat, amikor a Biebers előtt játszottunk Gödöllőn. Mindenképpen nagyon megtisztelő az ajánlás, másfelől pedig nagyon örülök a kezdeményezésednek!
Fotó: Fülöp Dániel
A MÖRK volt a Generál kísérőzenekara a december 12-i budapesti nagykoncerten a Tüskecsarnokban. Ezt a bulit még további tíz vidéki turnéállomás fogja követni. Hogyan találtak rátok Charlie-ék?
Az ötlet a billentyűsünknek, ifj. Novai Gábor szüleinek az agyából pattant ki először. Az első klipes dalunkat, a Came for Nothing-ot – amit pont ebben a konyhában forgattunk – nagy büszkén megmutattuk Gábor szüleinek, akik megállapították, hogy harmóniamenetét tekintve nagyon hasonlít a Lehajtott fejjel című Generál dalra. Úgy érezték, hogy valahol hasonló zenét csinálunk, mint régen ők a Generállal, ami igaz is, mert a klasszikus pop, rock, soul és funk gyökereink letagathatatla-nok. Így jött az ötlet, hogy a koncerteken elénekelhetném három dalukat: a Ha ismernémet, a Szerelem virágait, és a már említett Lehajtott fejjel című számokat. Aztán nem sokkal később Várkonyi Mátyás (a Generál billentyűse –a szerk.) és Holub Péter koncerszervező lejöttek egy koncertünkre. Megtetszett nekik a zenénk, és ebből jött az ötlet, hogy a Generál dalokhoz közösen hozzunk létre új hangszereléseket.
És hogy jöttetek ki a nagy öregekkel?
Novai Gáborral az elejétől kezdve nagyon közeli volt a viszonyunk, együtt gondolkodtunk a különböző ötleteken. Aztán megismertük Várkonyi Mátyást és Holub Pétert és ők is azonnal befogadtak minket. Majd Gabi, Dani es Bálint előkeszitették a dalok alapjait, később csatlakozott Karácsony James, aki nyitottan és befogadóan reagált az új zenei ötletekre. Nekem is hamar sikerült beleszoknom az új szerepbe és ezekbe a számomra új dalokba. Charlie pozitív volt velünk, ugyan-akkor végig figyelt minket, kicsit olyan volt, mintha tesztelne. Végül az első, veszprémi koncertünkön tört meg végleg a jég: ekkor kaptuk tőle az első komolyadicséretet, ami nagyon jól is esett.
Óriási lemaradásban voltam veled kapcsolatban! Az interjú előtt csak a 2007-es Ments meg szerelem című dalodat ismertem... Mi történt veled azóta? Minek köszönhető ez a pálfordulás?
A Megasztárban 2006-ban indultam, ott figyelt fel rám Szabó Zé, aki aztán felkere-sett és hamarosan elkezdtünk együtt dolgozni. Ő írta a dalaimat, ő is menedzselt, két lemezt készítettünk együtt. Az első albumom címadó dala volt a Ments meg szerelem, ami az S.O.S. Szerelem című romantikus vígjáték főcímdala. Nagy sikereket értünk el ezzel a lemezzel, sok díjat is nyertünk. Rengeteget fellépésem volt, de aztán a második lemez felvétele alatt már saját ötleteimet is bele akartam vinni a dologba, de erre már nem volt lehetőség. Idővel tarthatatlanná vált ez a helyzet, így befejeztük a közös munkát. Ugyanabban az évben kezdtem el a Kodolányi János Főiskolán a jazz ének szakot, közben musicalekben szerepeltem, és saját zenekart alapítottam, hogy végre új ötleteket is kiprobálhassak. Abban az időben Neumann Balázzsal is sokat zenéltem együtt, majd jött egy újabb próbálkozásom a Sw!tch nevű zenekarban, de valahogy ez sem volt még az igazi, függetlenül attól hogy Szabó Dani dobosunk már ebben a formációban is benne volt.
A MÖRKben képzett zenészekkel vagy körülvéve, nem beszélve arról, hogy az évek alatt te is sokat fejlődtél.
Amikor elkezdtem a főiskolát, szép lassan széthullott az a gépezet, ami körülöttem volt. Éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. A menedzsmentem nem igazán értette, miért akarok hirtelen mindenbe beleszólni es mindent a saját ízlésemre átformálni. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni azzal,hogy miért nem jó már minden úgy ahogy ők szeretnék, hiszen addig minden rendben volt. De ezzel pont az a baj, hogy ha az ember egy folyamat elején túlságosan nagy kompromisszumokat köt, később csak nagyon nehezen tud ezeken a dolgokon változtatni. Többek között ezt is megtanul-tam ezzel. Egyébként nem volt könnyű a szétválás, de tanulópénznek mindenképpen jó volt.
A szólókarrierem miatt sokan gondolják úgy, hogy a MÖRK formáció „Zentai Márk új zenekara”. Nos, ez nem így van: ez egy közös projekt, négyen írjuk a dalokat, mivel közös improvizációkból jön létre szinte minden . Az többi zenekari feladatot is együtt vállaljuk és mindent együtt beszélünk meg. A basszusgitáros-unk, Szeifert Bálint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán végzett, Szabó Dániel Ferenc dobos, ifj. Novai Gábor billentyűs, és én pedig a Kodolányira jártunk együtt, ott ismertük meg egymást.
A zenénk pop-rock, soul es funk gyökerekből építkező, improvizatív elemeket tartalmazó könnyűzene, amiben sok egyéb stílus is keveredik és szinte bármi megtörténhet! Egyik barátom standup jazznek, a másik pedig filozofikus popnak hívja a stílusunkat, de létezik még egy definíció: ez a free-pop.
Édesanyád, Terebessy Éva operaénekesnő, koloratúrszoprán. Tőle is tanultál énekelni?
Igen, főként technikai dolgokat sajátítottam el tőle: a helyes légzéstechnikát, a hangképzést, a skálázgatást. Van két-három olyan skála, amit a mai napig előveszek.
Lakáskoncerteket is szoktatok adni és most is éppen egy lakásban vagyunk. Erről hogyan vélekedsz?
Fantasztikus… Legalább nem kell égetnem magamat egy kávézóban. :) Egyébként szeretnénk sokkal több ilyen jellegű koncertet adni barátoknál, de akár ismeretleneknél is! Bárki jelentkezhet nálunk a facebook oldalunkon keresztül. Egyébként januárra tervezzük kihozni következő dalunkat, ami egy kicsit érfelvágós cucc lesz a legutóbbi funky/soul dalunk után. Tavasszal pedig felvesszünk egy teljesen új lemezt Víg Arnold vezényletével a Silverhill stúdióban.
Zentai Márk: Stare Into The Sun from szinténzenész on Vimeo.
Most éppen rosé bort kortyolgatunk, ha teheted egyébként miket szoktál inni?
Mindenfélét! Mostanában – lehet Charlie hatására – rámentem a whiskeyre. :) Egyébként nincsenek nagy preferenciáim.
Mit csinálsz akkor, amikor nem zenélsz?
Három dolog érdekel igazán: a zene, a spiritualitás és a környezettudatos életmód. Régóta foglalkoztat a spirituálitás, ami számomra annyit jelent, mint megérteni önmagunkat és rátalálni a bennünk rejlő békére – még egy ilyen furcsa társadalomban is. Az advaita vedanta (azaz non-dualitás), a buddhizmus különböző ágazatai (a zen, a tibeti buddhizmus), a taoizmus és a szufizmus, ebben tudtak segíteni és ezért nagyon érdekelnek.
Tehát kereső vagy?
Igen, de már rátaláltam néhány dologra. Jó kérdés, hogy hány könyvet kell elolvasnod ahhoz, hogy rájöjjél, hogy valójában mindegyik ugyanarról szól: álljál meg, és nyugodj meg. És ha így teszel, akkor megtörténik az, amiről az összes mester beszélt. De az a nagy kérdés, hogy hogyan állok meg és nyugszom meg igazán?
Ki tartasz a mesterednek?
Nincsen konkrét mesterem, viszont a fent felsorolt hagyományokban vannak olyanok, akik számomra szimpatikusak, és akiket nagyon szeretek, mert sok hasznos tanáccsal szolgálnak. Van egy-két ember, aki kimagaslik közülük, például Rupert Spira, egy angol származású tanító, és Sri Ramana Maharshi.
A képen középen Sri Ramana Maharshi (Fotó: Fülöp Dániel)
És mi a helyzet a környezettudatossággal?
Volt egy eléggé intenzív időszakom, amikor előadásokat, kurzusokat is tartottam a témában. Viszont el kellett döntenem, hogy vagy elkezdek zenélni nagyon komolyan, vagy elmegyek jó messzire és építek magamnak egy vályogházat. Akkoriban nagyon haragudtam a társadalomra, arra, hogyan működik ez az egész. De egy külvárosi kis telek még megmaradt álmomnak, jó lenne egy olyan hely, ahol lehetne építkezni.
Néha te is úgy érzed, hogy itt kéne hagyni mindent és elmenni a francba?
Szerintem ezt érzi mindenki, de persze ez nem megoldás. Keresni kellene alternatívákat, csak arra az embereknek általában nincsen idejük... Nekem csupán ötleteim vannak, például hogy hogyan lehetne egyszerű eszközökből, szinte ingyen házat építeni… Az az életforma, hogy saját magadat ellásd, számomra roppant szimpatikus. Ennek alapvetőnek kellene lenni. Volt olyan időszakom, amikor kommunát akartam létrehozni, hogy a barátaimmal együtt elinduljunk az önellátás rögös útján. Ilyen dolgokon agyaltam, de valahogy mindig visszahúzott valami, és ma már tudom: az, hogy megtaláljuk egymást a zenésztársaimmal.
Fotó: Fülöp Dániel
Végezetül te sem úszod meg a kérdést: ki legyen a következő áldozatom?
Ha már ilyen nemes pozícióba kerültem, akkor a Nagy Gergő vezette Makrohangot ajánlom következő interjúalanynak! Egyrészt, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy miket fog majd mesélni, másrészt pedig nagyon szeretem a zenéjüket, kifejezetten előremutató az, amit csinálnak. Zenéjükkel nem csak engem, hanem az egész zenekart inspirálják! Nagyon elmélyülős, hallgasd meg mindenképpen! Ja és lehetne még egy ilyen „elbocsátó szép üzenet” jelleggel mondanom valamit?
Igen, persze, légy szíves!
Az lenne a kérésem, hogy ha lehet, mindenki nyugodjon meg egy kicsit! És én is, és te is! Mert mindenki annyi mindent csinál, és ha már elérte a hőn áhított célját, akkor egyből szintet akar lépni és így sosincs megállás... Én például akkor vagyok a legnyugodtabb, amikor a zenekarral próbálunk és örülünk…....
....…hogy élünk!
.......és hálásak vagyunk, hogy vagyunk egymásnak, hogy csinálunk valamit. Fújj, de nyálas dumákat nyomunk b@#&eg!
Szöveg: Tompos Vince
Utolsó kommentek