Fotó: Fülöp Dániel Mátyás 

Időkapuba léphet az, aki belehallgat Tulipán Máté nálunk debütáló bemutatkozó EP-jébe. Az egészen egyedi világú friss Carla Under Water korong galaxisokon túlra repítheti a befogadót. Interjú.

Lemezed létrejöttét egy hosszabb munkafolyamat előzte meg. Elmesélnéd hogyan indult el az egész?

Pár év hálószobai zenekészítés után találkoztam a 12z-ből ismerős Kristóf Marcival és Szabó Bálinttal, akik akkoriban minden szerdán meghívtak valakit magukhoz zenélni. Ezekből a találkozásokból 12ZSessionz néven csináltak is egy válogatást. Az első találkozás után egy héttel pár kaviccsal és néhány száraz falevéllel náluk találtam magam, azokat használtam  a zenéléshez. Hangszerem akkor még nem volt, de nem számított mivel érkeztem, egyből egymásra tudtunk hangolódni és nagyon jól éreztük magunkat együtt, és sok erőt adott a későbbiekhez ez a bizalom. Utána fél évig rendszeresen jártam ezekre az együttlétekre, és ezzel párhuzamosan a saját zenéimmel is nagyobb figyelemmel tudtam foglalkozni. Aztán felmerült hogy fellépjek a negyedik UH Demo-n,és amennyire féltem tőle, olyan nagy figyelmet és nyitottságot kaptam a közönségtől. Az erre a koncertre készített zenékből lassan kialakult a kezdeti zenei világom, amiben egyre inkább elkezdtem otthon érezni magam, és ami azóta folyamatosan formálódik, alakul. Azóta sok lehetőséget kaptam hogy felléphessek és rengeteg jó embert ismertem meg. A most megjelent EP egy rövid beszámoló az elmúlt két évemből.

Leginkább egy skandináv film zenéjéhez tudnám hasonlítani a zenédet. Hogyan készülnek a számaid, milyen hangszerekkel dolgozol?

Szaxofont, gitárt, a hangomat és hangmintákat használok, vagy a természetben, utcán felvett hangokkal dolgozom. Ezeket addig-addig gyúrogatom, amíg ki nem alakul egy olyan hangulat,  amilyet igazán szeretnék. Elég intuitív módon keresgélek;nincs zenei előképzettségem, de igyekszem mindig megtalálni azt az eszközt amivel minél egyszerűbben, leginkább át tudom adni azt a világot ami bennem munkálkodik. Közben igyekszem technikailag is fejlődni és bővíteni a lehetőségeket.

Mik inspirálják még a zenédet?

Egész életemben végigkísért valamiféle szomorúság és egyben csodálom az életet, örülök, hogy itt lehetek. Valahogy ennek a két érzésnek a találkozásából születő pillanatok inspirálják leginkább a zenémet.

De a szólóprojekteden kívül azért más formációkban is zenélsz…

Van egy zenekarunk a KENU, amiben Tornyos Ákos (Der Tanz) dobol, Kiss Raymond (Bulk, King Pepper, Brain Fatigue) játszik gitáron, én pedig szaxofonon.  Elég nyers, lényegretörő és hangos zene. Egészen máshonnan jön, mint amit egyedül csinálok, úgyhogy nagyon szeretek velük játszani… Jelenleg mindhárman más városban élünk, kevesebbet találkozunk, ezért az első lemez még várat magára.

Emellett Mikolai Martinnal (S Olbricht) van egy duónk SOCUW néven. Martinnal huszonkét éve ismerjük egymást és van egy erős, közös hangulatunk, ez a zene ebből táplálkozik. 2013-ban jelent meg egy split kazettánk Alpárral, a német Sicsic Tapes kiadónál.  Élőben idén áprilisban léptünk fel először egy Küss Mich eseményen. Hamarosan elkészül a második anyagunk együtt.

…és Bárány Dani barátommal szoktunk lejárni egy villamos alagútjába, két tenor szaxofonnal –  gyönyörű ott a visszhang. Amikor elment az utolsó villamos, bemegyünk és hajnalig kis sem jövünk. Tunnel Katz néven osztjuk meg az ott készült felvételeket.

Tervben van még egy Szurcsik Erikával (Unknown Child) közös lemez is. Erikával újra és újra kiderül hogy van egy nagyon hasonló szeletünk, régóta szeretnénk ebből a hasonlóságból megszülni valamit. Már nagyon várom…

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás 

*

Ki legyen a következő alany és miért pont ő legyen?

Porteleki Áronra gondoltam. Nagyon jók az adóvevői és kreatív zenész, szeretem, amit csinál. Rengeteg formációban zenél, és kíváncsi vagyok, éppen, mi jár a fejében.

Interjú: Tompos Vince 

Kövessetek minket Facebook oldalunkon is!