Január végén adott lemezízelítő koncertet az Amoeba az A38 hajón, amire – nagy hiba ugyan –, de sajnos nem jutottam el. A brit Call Me Unique énekesnővel közösen írt anyaguk már javában készül, ezt bizonyítják többek között azok a teaser-jellegű videók is, amiket időről-időre megosztanak a facebook oldalukon. Sági Viktor gitárossal azonban most nem az Amoeba-ról, hanem a zeneipar aktuális kérdéseiről, az ELEVATED kollaborációról és az underground elektronikus zenék aktuális helyzetéről beszélgettem. 

Fotó: Fülöp Dániel

Kicsit több mint egy éve hívtátok életre a különböző stílusú elektronikus zenéket készítő producereket tömörítő ELEVATED kollektívát. Mesélj kicsit erről a csoportosulásról!

Eleinte inkább buli szervezésről szólt a dolog, idén viszont rájöttünk, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha kollektívaként működünk. Csoportunk nem csak trapről szól, ugyanúgy beletartozik a mid-alapú zene is – ami a hip-hopból jön –, vagy a soul alapokkal, és a bass-el, house-al teli hatásokkal működő fúzió. Körülbelül 15-16-an vagyunk a csoportban, és leginkább a soundcloud felületen találjuk meg egymást. Ezt a platformot szeretnénk felhasználni arra, hogy tovább növekedjünk. Január közepén kijöttünk egy válogatással, amin minden olyan előadónk közreműködött, akik korábban már részt vettek a bulijainkon. Fontosnak tartjuk a fiatal, felfutóban lévő producerek felkutatását, akik rezonálnak azokkal, amiket csinálunk. Nálunk lépett fel először egyébként Bálint is, akit az interneten keresztül ismertünk meg.

Az ELEVATED kollektívának az ereje a sokszínűségben rejlik. Szeretnénk az új előadók zenéit kiadványokon keresztül bemutatni, akár single, akár EP formában. A MÜSZIben pedig különleges hangulatú BEATSIMOGATÓ-bulikat szervezünk. Olyan producer estek ezek, ahol az érdeklődők betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé, és kivetítőkön keresztül élőben végigkövethetik, hogyan is készülnek a beatek.

Vanis néven te magad is producerkedsz, de korábban a Shell Beachben és a Velvet Stabben is megfordultál. Hogyan jött az elektronikus irányzat?

Mindig is párhuzamosan volt jelen az életemben ez a két zenei világ – sosem tudtam és nem is akartam megszakítani a kapcsolatot egyikkel sem. De alapvetően gitáros vagyok, emiatt kezdtem el zenélni még nagyon régen. 2003/2004-ben már komolyabban foglalkoztam különféle elektronikus zenék készítésével, ezzel egy időben pedig zenekarokban is játszottam. Elsőként a Velvet Stabben gitároztam, később a Shell Beachben is játszottam, és akkor már létezett a Vanis & Crain, nevű producerpáros csapatunk is. Ez alatt a név alatt hip-hop beateket készítettünk és közreműködtünk különböző rapperekkel, így születettek meg a Mekvárt Szleng és az egyéb S10 kiadónál megjelenő lemezek/válogatások.

Nem szokványos, hogy ugyanazon ember egyik nap underground metal zenekarban gitározik, másnap pedig otthonában pakolgatja a beateket. Mitől függ, hogy mikor nyúlsz apengetőért, és mikor a midi-billentyűzetért?

Inspiráció kérdése az egész. Vannak évszakok, amikor szívesebben foglalkozom kizárólag élőzenei dolgokkal – ilyenkor leginkább apró ötleteket veszek fel. És vannak olyan hónapok, amikor csak elektronikus zenével foglalkozom. Mostanában – talán mert nincsen keményebb stílusú zenekarom – nem érzem ezt a távolságot. Úgy érzem, van egy élőzenei szabadságom a hangszeremmel, ahova át tudom emelni a másik, produceri énem felől jövő inspirációkat. Amikor pedig elektronikus zenéket írok, a másik vonalról érvényesül az élő hangszeres világ. Ilyenkor szintivel igyekszem megvalósítani az olyan dolgokat, amiket amúgy gitárral oldanék meg.

És mit szóltak a metálos arcok annak idején, mondjuk a Mekvárt Szlenghez?

Szerintem még ma sem tudnak róla (nevet). Direkt nem akartam, hogy az emberek fejében összekeveredjen a két irányvonal, mert attól tartottam, egyikkel sem tudnak majd  igazán mit kezdeni.  Volt egy olyan időszakom, amikor csak hip-hop vonalon működtem, ekkor sem hívtam fel a figyelmet a rockzenei projekteimre. A metálos haverjaim közül is csak keveseknek mutattam meg, hogy amúgy készítek más zenéket is…

Most éppen melyik Viktorral beszélek?

Nem merném kijelenteni, hogy van „metálos” és „hip-hop-os”-énem, inkább megkülönböztetnék hangszeres zenész-ént és elektronikus zenész-ént. Mostanában egyébként inkább az elektronikus zenész-énemet érzem aktívnak. Talán azért, mert igen csak foglalkoztat az ELEVATED és ezzel együtt az a hálózatnyi ember, akivel összefogtunk az elmúlt időkben.

Fotó: Facebook 

Említetted, hogy leginkább a soundcloud-on bukkantok rá az új arcokra. Pontosan hogyan történik ez folyamat?

Fontos tudni, hogy egy egész iparág sorakozott fel a tehetségek felkutatására: kiadók és kollektívák figyelik az új tehetségeket. Ahogyan youtube-on, úgy a soundcloudon is léteznek ilyen csatornák, ezeket egyébként rengeteg ember követi. Ha valaki bekerül akár csak egyetlen egybe, sokkal nagyobb eséllyel indul a versenyben. Ezek a kollektívák állandóan vadásszák az új előadókat, producereket, és ha közülük meg is keresnek valakit, akkor azt teljes mértékben támogatják.

Idestova hét éve vagy egy nagy lemezkiadó munkatársa. Ebben a minőségedben hogyan tekintesz az ELEVATED kollektíva tagjaira?

A nagy kiadók sajnos nem foglalkoznak ilyen apróságokkal, mint a mi csoportunk – nincs is megfelelő apparátusuk ehhez a feladathoz. Őket inkább azok az előadók érdeklik, akiknek már kialakult egy nagyobb követői bázisuk. De az is igaz, hogy mondjuk Angliában sokkal többet érhet el egy tíz-húsz ezer fős hallgatói bázist maga mögött tudó beatmaker, mint itthon. Ott megvan ennek piaca, mert vannak emberek, akik foglalkoznak ezzel. Lehetőségem volt egyébként végignézni a cédéipar összezsugorodását, és most már egy ideje láthatom a digitális rész bővülését is. Azt tapasztalom, hogy az emberek egyre inkább legálisan fogyasztják a tartalmakat – ez alatt főként a streaminget értem, ugyanis ez a legközkedveltebb online zenehallgatási módszer mostanában.

Idén a kiadónk bevételének több mint 50 % -a digitális forrásból származik. Ez az arány globálisan már jó ideje állandó, itthon viszont először most értük el ezt az arányt, főként a Spotify terjedésével. Így főként a kiadók járnak jól, a művészek kevésbé. Zenész fejjel gondolkodva persze nem egy fenntartható modell, mivel egyszerűen ez a konstrukció nem kompenzálja kielégítő módon a zenei alkotókat, előadókat.

Ha lehetőséged lenne rá, melyik underground zenekart szerződtetnéd nagy kiadóhoz? Egyáltalán odavaló egy ilyen stílusú zenekar?

Szívem szerint nem vinnék underground zenekart nagy kiadóhoz. A kettő nem kompatibilis egymással, hiszen egy underground bandának pont a közösségi média adta lehetőséget kellene kihasználnia, vagy a blogokat, mert ott tudja leginkább elérni a közönségét. Egy nagy kiadó inkább a pénz világáról szól. Másfelől pedig, nagy valószínűséggel irreális célok lebegnének a zenekar szeme előtt. Mert attól még, hogy valaki nagy kiadós lett, még nem lesz belőle feltétlenül sztár. Ez nem így működik, mert egy nagy kiadó sokkal nagyobb piacra dolgozik. Ráadásul itthon elég kevés zene tartozik mainstream kategóriába. Inkább olyan zenészeket javasolnék egy nagyobb labelhez, akik szeretnének minőségi populáris zenét készíteni. Ilyen például Monkeyneck, neki van érzéke a popzenéhez. Másrészt érzi, mit kíván meg ez a piac; kiválóan vegyíti a saját deep house-os világát a populáris stílusjegyekkel.

*

Teszek egy ígéretet. Amennyiben elárulod, kivel olvasnál legszívesebben interjút, akkor én azt elkészítem Neked és az Olvasóknak.

Rendben. Gryllus Ábrist javaslom, aki amellett hogy Yvein Monq néven producerkedik, van egy FOR nevű, indusztriális, brutál techno formációja is. De ezeken kívül is vannak nagyon érdekes dolgai, amikről könnyen lehet, hogy sokan nem tudnak.

Interjú: Tompos Vince